Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted

Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted

Hiro Arikawa Az utazó macska krónikája c. regénye több millió olvasó szívét melengette meg világszerte, ahogy nyomon követte Nanát, a talpraesett cicát, és Szatorút, a gazdáját a Japán-szerte tett utazásaikon, melyeknek az a célja, hogy új otthont keressenek a macskának, mielőtt végleg búcsút kellene venniük egymástól.

Most ugyanők térnek vissza két csodálatos történetben a hét vadonatúj macskás meséből álló válogatásban: az első Szatoru gyerekkori macskájáról, Hacsiról szól, a második Nana és Szatoru utazásáról a leendő gazdihoz, aki a regényben egyáltalán nem szerepelt.

Igaz, amit néha a regényről állítottak, hogy a macskák ezekben az írásokban olykor túlságosan emberszerűek, olyan hűségesek és szerető szívűek, amilyeneknek mi, emberek képzeljük őket.

De ez főként annak köszönhető, hogy ez a könyv teljes szívvel és egyáltalán nem elfogódottan a szeretetről szól, és azt a csodálatos varázst magasztalja, ami a macskákhoz, más emberekhez és tulajdonképpen az egész világhoz fűződő kapcsolatainkat a macskák révén belengik.