„Az éjszaka egy önálló történet – szögezte le Elie Wiesel 1983-ban –, de ez a forrása mindannak, amit a későbbiekben írtam.”

„Az éjszaka egy önálló történet – szögezte le Elie Wiesel 1983-ban –, de ez a forrása mindannak, amit a későbbiekben írtam.”

Ez az 1958-ban megjelent kisregény volt a szerző első műve, amelyet másodikként és harmadikként követett A hajnal (1960) és A nappal (1961). Az említett kötetek közül az első kettő már évtizedekkel ezelőtt megjelent itthon, de a teljes trilógia most először olvasható magyarul. Az ortodox zsidó családban, az erdélyi Máramarosszigeten született Elie Wieselt – apjával, anyjával és húgával együtt – 1944-ben deportálták Auschwitzba. Családjából egyedül ő élte túl a kegyetlen megpróbáltatásokat; tizenhét éves volt, amikor a háború végén szabadult. Az Éjszaka trilógia az 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett író és emberjogi aktivista életének három fordulópontjáról szól. Az éjszaka a náci koncentrációs táborok hétköznapjait tárja elénk, és voltaképpen a túlélésért folytatott küzdelem krónikája. E művében Elie Wiesel a személyes tapasztalatairól számol be, míg a trilógia második és harmadik része – ha tartalmaz is bizonyos önéletrajzi elemeket – javarészt fikció. A hajnal a háború után Palesztinába özönlő zsidóságnak az önálló állam megteremtéséért folytatott harcát mutatja be. A regény középpontjában az a súlyos erkölcsi dilemma áll, hogy a szabadságukért küzdő harcosoknak szabad-e alkalmazniuk a „szemet szemért”-elvet. A trilógia záró része, A nappal a lágerek túlélőinek későbbi sorsát, a szeretteik elvesztését feledni, feldolgozni nem képes áldozatok tragédiáját jeleníti meg.